|
|
|
 |
|
|
|
A múzsa délutánja
Nemcsak a szakma, de a közönség tetszését is elnyerte A múzsa délutánja című különleges képzőművészeti kiállítás, amelyet a Carola Egyesület, a Kincses Kolozsvár Egyesület, az Orosz Alapítvány és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet mutatott be 2026 márciusa és áprilisa között. A tárlatnak a Kolozsvári Magyar Szalon adott otthont, amely éppen ezzel a kiállítással nyitotta meg a kapuit a nagyközönség előtt.
A múzsa délutánja című kiállítás fókuszában az erdélyi képzőművészet kimagasló egyénisége, Sipos László (1943–2022) festő- és grafikusművész munkássága állt. A bemutatott 40 festmény hűen mutatja be a művész egyedi, a festészeti tradíciókat a legkorszerűbb kifejezési formákkal ötvöző stílusát.
Sipos László számára ugyanis a művészet nemcsak érték-, de gondolkodásítélet is volt, amelynek célja a néző gondolkodásra késztetése. Alkotói világát egyszerre áthatja az egzisztencialista filozófia, a szürrealizmus, az abszurd, a groteszk és a pop-art. Grafikáira szikárság és szigor jellemző, és nála a mindennapi tárgyak – a tű, cérna, olló, szegek vagy fogaskerekek – modern életszimbólumokká válnak. Festményein a fájdalom és az egyensúly pillanatai jelennek meg: jellegzetes motívumai a térben eltévedt, vergődő halmadarak, madárhalak, valamint a különleges, talányos női portrék.
A márciusi megnyitón Szebeni Zsuzsanna, a kiállítás kurátora úgy fogalmazott: a tárlatnak eredetileg a Felvinci remete címet szánta, ám a kolozsvári helyszínt látva végül úgy döntött, hogy a művész legfontosabb alkotásait hozza el a Magyar Szalonba – vagyis azokat a képeket, amelyeket múzsája, a felesége ihletett, és így született meg A múzsa délutánja elnevezés. A kurátor beszélt a művész alkotói folyamatának megrázó szakaszairól is: felesége halála után Sipos László egy időre elhallgatott, és mielőtt visszatért volna a színes, akvarellel kombinált technikákhoz, a némaságát fekete-fehér grafikákkal oldotta fel. Érdekesség, hogy a kiállításon egy igazi különlegességet, a művész diplomamunkájaként készült haute-lisse technikájú falikárpitját is megcsodálhatták a látogatók.
A tárlat a Carola Egyesület támogatásával valósult meg. Az egyesület ügyvezető elnöke, Molnár-Bánffy Kata a kiállításmegnyitón úgy fogalmazott: szervezetük egyik fő célja az örökös nélkül maradt erdélyi magyar művészeti hagyatékok kezelése és védelme. Sipos László nemcsak művészként, hanem a Carola Egyesület egyetlen férfi alapító tagjaként is rendkívül közel állt hozzájuk. Halála után az egyesület vette gondozásába a hagyatékát, és jelenleg is komoly munkát fektetnek a művek leltározásába, valamint felvinci műtermének megőrzésébe és felújításába. Az ügyvezető elnök kiemelte: a Sipos László műveiből álló különleges kiállítást a Kincses Kolozsvárral, az Orosz Alapítvánnyal és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézettel közösen szervezték meg.
A tárlat az áprilisi zárást követően Dálnokra, a Gaál Kúriába került át, a szervezők a közeljövőben szeretnék Magyarországon is bemutatni.
A kiállítás anyagából reprezentatív kiadvány is készült magyar-román illetve magyar-angol nyelven.
|
|
| |
|
|
|
|
